Tekintve, hogy régóta nem írtam, helyzetjelenteni viszont nincs mit, mert leginkább alszunk, nem tudom, miről meséljek. Nem a szilveszterről, mert írjon élménybeszámolót az, akinek születésnapja is volt és már vén, mint az országút. (Léccilécci)
Hazafele a vonaton TP aludt, mint akit fejbevágtak, én nagyon büszke voltam magamra, hogy a sötétben, tábla nélkül felismertem, hogy épp Ajka, meg Veszprém, meg ilyenek, sőt, azt is tudtam, Gárdony után mi következik, megy ez nekem. Meg olvastam is. Ellenben nem idegeskedtem, hogy orvul Kambodzsába jutok-e, mert esetleg rossz járatra szálltam fel. Sikeresen landoltunk Kelenföldön, hazatértünk, ekkor pediglen ráébredtünk, hogy Nem Ettünk Lencsét, pedig az a gazdagság rohadtul nem ártana a jellemfejlődésünknek, úgyhogy cipő-kabát vissza, bolt. Konzerves lencse lett tükörtojással, remélem, ez így ér. Táplálkozás közben megegyeztünk, hogy ha már TP elhozta a kedvemért a nagy és vaskos könyvet, akkor mi most szerepjátékozni fogunk, és hogy az ilyen esetekben egyáltalán nincs kalasnyikov, maximum sorozatlövő nyílpuska, de az is csak akkor, ha TP-t nagyon jókedvében találom. Ezzel a lendülettel el is aludtunk.
