Ha már mindenki írt a karácsonyról, akkor én is. Szar volt. Az egyetlen színfoltot imádott égetnivaló 11 éves unokatestvérem beszólása jelentette, aki a zöldségleves osztásánál (én csak sárgarépát kérek, én fehéret, én semmilyet mer gombás lesz tőle a lábam) elgondolkodva nagy komolyan tudatta velünk: "Madarat tolláról, embert répájáról." Nagy erőfeszítések árán, de nem estünk az asztal alá a röhögéstől.
Kaptam ajándékokat. Jut eszembe, legközelebbre vihargyújtót kérek, mert valaki a háztartásban mindig pont úgy gondolja, hogy vicces, ha elfújja a gyufát/öngyújtót, amivel épp rágyújtani készülök. És ezért ne csapkodjam agyon őket. Mondjuk akkor nekem kéne mosogatni.
Szóval karácsony. A jézuska a háztartás részére hozott mindenféle szúró-, vágó-, reszelő-, trancsírozó-daráló-micsodázó készülékeket meg kenyérpirítót meg 250 gigás külső winchestert. Ennek örömére a., Bori bébikaját meg tök szabályos sültkrumplit alkot folyamatosan, b., TP nagyúr meg én eközben bőszen Medal of Honorozunk. Háháhá. ((Háttérzaj: nyíííííík hsssvssssh zrrrrrrrr brrrrrrr riccsreccsropp, BUKJÁMÁLE MORE!!! HÁTRÁJJÁÁÁÁÁ, MESTERLÖVÉÉÉÉSZ!!!!))
Utózönge a szilveszterhez: anyukám vett nekem ilyen ólomöntő készlet 30-án, hogy majd másnap éjfélkor ólomöntsek, és jól megtudjam a leendő férjem nevének a kezdőbetűjét. Arra nem világítottam rá, hogy tulajdonképpen férjnél vagyok, hanem kiválóan elfelejtettem az egészet. Aszongya utólag anyukám, nembajfiam, neked úgyis egy bazi középsőujj jött volna ki. Szerintem helyesen mérte fel a párkapcsolati skilljeimet.